A 2022-es világbajnokság nyolcaddöntőjének Marokkó–Spanyolország mérkőzése várhatóan a támadásirányítás és a szervezett védekezés összecsapása lesz. Marokkó a mély és fegyelmezett játékstílust választotta, Achraf Hakimivel, korunk egyik legígéretesebb védőjével a középpontban. Gyorsasága, technikája és játékolvasási képessége kulcsfontosságú játékossá tették a csapat taktikai tervében. Már az első percekben nyilvánvalóvá vált, hogy a magas szintű egyéni képességekkel és csapatjátékkal rendelkező spanyol csapat aktívan fogja irányítani a labdát. Szokásos stílusuk, amely a rövid passzokra és az állandó mozgásra épült, lehetővé tette számukra, hogy az ellenfél kapuja előtt veszélyhelyzetet teremtsenek.
A jól szervezett marokkóiaknak azonban sok ilyen támadást sikerült hatástalanítaniuk. A Hakimi és a tapasztalt Romein Saïss vezette védősor nem hagyott teret a spanyol támadóknak. A spanyolok annak ellenére, hogy birtokolták a labdát, küzdöttek a valódi helyzet kialakításáért. A marokkói védelem felnyitására tett kísérleteiket az intenzív nyomás és a szigorú helyzeti játék hiúsította meg. A marokkóiak ellentámadásokkal válaszoltak, kihasználva szélsőik, például Zakaria Abouhlal és Hakimi gyorsaságát. A kontrákban mutathatta be erősségeit a csapat, amitől a spanyol védelem ideges lett. A mérkőzés fontos szempontja volt, hogy mindkét csapat alkalmazkodott a játékkörülményekhez.
A spanyolok megpróbálták kihasználni a széleket, de a kivételes fizikai adottságokkal rendelkező Hakimi teljesítette a feladatot. Nemcsak a zónáját zárta, hanem aktívan részt vett a támadásokban is, így számbeli előnyt szerzett a jobb szélen. Ez lehetővé tette Marokkónak, hogy ne csak védekezzen, hanem veszélyes támadásokat is végrehajtson. Az első félidőben mindkét csapat nem tudta megnyitni a gólt, így feszült volt a mérkőzés. Marokkó egyik kulcsfontosságú stratégiája az volt, hogy hibákra kényszerítse a spanyolokat. Ellenfelük nyomására a spanyol játékosok időnként a pálya közepén veszítették el a labdát, így a marokkóiaknak lehetőségük nyílt gyors kontrákra. Egy ponton Hakimi áttört, de a büntetővonalról leadott lövése célt tévesztett.
A mérkőzés a második félidőben is megőrizte intrikáit. A spanyolok agresszívebb stílust kezdtek felvenni, igyekeztek növelni a nyomást az ellenfél védelmére. Marokkó azonban a növekvő nyomás ellenére megtartotta szervezetét. A csapat sikerének záloga nemcsak a védekezés, hanem a gyors futballozás volt, ami lehetőséget teremtett a kontratámadásokra. A mérkőzés utolsó perceihez közeledve nőtt a feszültség. A csapatokon kezdték mutatkozni a fáradtság jelei, de egyikük sem állt készen arra, hogy feladja. A spanyol csapat továbbra is uralta a labdát, de Hakimi és védőtársai magabiztosan kezelték a fenyegetéseket. A mérkőzés döntetlennel zárult, a végeredmény pedig tizenegyespárbajban dőlt el.
A második félidőben és a hosszabbításban Hakimi gépként dolgozott tovább. Az őrült leterheltség ellenére frissnek tűnt, folyamatosan takargatta társait, koordinálta a védősor akcióit és tanácsokat adott a középső védőknek. Vezetői képességei a legjobbak voltak, ami segített a csapatnak megőrizni önbizalmát a mérkőzés kritikus pillanataiban. Hakimi nemcsak védekező feladatait teljesítette, hanem aktívan részt vett a támadásokban is, ami változatossá tette Marokkó játékát. A 81. percben Achraf ismét előrébb lépett, és remek átlövést végzett, ami majdnem En-Nesyri gólt eredményezett. Ez a pillanat ékes példája volt sokoldalúságának védőként, aki támadásban is jól tud játszani.
Hakimi kiválóan ért a játékhoz, és képes volt olvasni a pályán kialakult helyzetet, ami lehetővé tette számára, hogy szabad tereket találjon és veszélyes pillanatokat teremtsen csapata számára. A hosszabbításban, amikor mindkét csapat kezdett kifogyni, Hakimi megmutatta legjobb tulajdonságait. Két beadást blokkolt, a büntetővonalon tisztázott, és még a kontráknál is sikerült eltennie a labdát. Edzettsége és állóképessége döntő tényező volt abban, hogy Marokkó a spanyol játékosok rohama ellenére is helyt tudott állni. A pályán végrehajtott minden akciója inspirálta csapattársait, eltökélt és magabiztos légkört teremtve. A 120. percre a kitartás és a bátorság szimbólumává vált.
A kamerák lefilmezték az arcát: nyugodt, koncentrált. Megértette, hogy nagy felelősség van a vállán. Amikor a mérkőzés tizenegyesre fajult, a szurkolók tudták, hogy Hakiminek kell befejeznie a simításokat. Bizalma és nyugalma nyilvánvaló volt, ahogy közeledett a labdához. Tudta, hogy ez a pillanat bevonulhat a történelembe, és nem engedett a nyomásnak. Amikor végrehajtotta a büntetőt, Hakimi egyedi megközelítést alkalmazott, ami játéka igazi fénypontja lett. Lövése nemcsak a személyes siker, hanem az egész csapat diadalának szimbóluma is lett. Marokkó nyerte a tizenegyespárbajt, Hakimi pedig a meccs hőse volt.
Ez a meccs mérföldkőnek számít a marokkói válogatott és maga Hakimi számára is. Bebizonyította, hogy nem csak védekezésre képes, hanem a legkritikusabb pillanatokban is győzelemre vezeti a csapatot. Teljesítménye nemcsak csapattársait ihlette meg, hanem rajongók millióit is világszerte, akik a futball igazi szellemének példáját látták benne. Hakimi az egész csapathoz hasonlóan megmutatta, hogy a kemény munka, az elhivatottság és az önbizalom nagyszerű eredményekhez vezethet. Ez a mérkőzés nem csak egy sportesemény volt, hanem egy igazi futballünnep, amely összehozta a játékot és a marokkói csapatszellemet csodálókat.
Hakimi tizenegyesekkel (és három kihagyással Spanyolországból) 2-0-ra közelítette a labdát. Mindenki tudta, hogy ha gólt rúg, Marokkó története során először jut be a világbajnokság negyeddöntőjébe. Hihetetlen volt a nyomás. A stadionban minden szív, valamint rajongók millióinak szerte a világon elakadt a lélegzete. Minden erre a pillanatra összpontosult – nemcsak a mérkőzés sorsa, hanem a marokkói labdarúgók egy egész generációjának sorsa is, akik ilyen sikerről álmodoztak. Hakimi nem érezte a nyomást. Az arca nyugodt maradt, és a tekintete összpontosított. Tudta, hogy ez nem csak egy büntetőrúgás; Ez egy olyan pillanat volt, amely bekerülhet a futballtörténelembe. Gondolatai megteltek a csapat támogatásával, mindazokkal, akik hittek benne, és a több ezer szurkolóval, akik azért jöttek, hogy szurkoljanak hazájuknak.
Ahogy közeledett a labdához, a stadion lefagyott. Minden elcsendesedett körülötte, csak a szíve dobogását lehetett hallani. Ebben a pillanatban a nézők láthatták, ahogy vesz egy mély levegőt, koncentrál és pózt üt. Hakimi tudta, hogy ütése döntő lehet. Kész volt vállalni ezt a felelősséget. Az ütközés pillanatában megmutatta minden technikáját és ügyességét. Hakimi nem a standard opciót választotta, hanem úgy döntött, hogy megüti a "panenkát" - egy elegáns ütést, amely nemcsak ügyességet, hanem magabiztosságot is igényel. Abban a pillanatban nem csak a labdát találta el; Egész lelkét beleadta ebbe. A labda a kapu közepe felé repült, a spanyol csapat kapusának pedig bár próbálta megjósolni az irányt, nem volt ideje reagálni.
